5 random ocsmányság, testnek és léleknek
ronda és finom
Love Sex Machine - TRVE (2024)
Na ezekről is azt hittem, hogy már rég feloszlottak. Így elég meglepő volt, 8 év után a semmiből egy új lemez. Az előző Asexual Anger lemezük hatalmasat ment nálam, annak idején, meg utána a debüt lemez is, amikor pótoltam. Ebben a pár évben történtek dolgok, az alapok maradtak, szóval még mindig ultra súlyos sludgeról van szó, ami bátran merészkedik post metalos vizekre is. Viszont én sokkal letisztultabbnak érzem az egészet, jól átgondolt struktúrák vannak, introk, outrok és hatalmas atmoszféra teremtések. A szövegeket még nem csekkoltam de a címek alapján a szexuális jellegű dolgokból is vissza vettek. Ez viszont mond nem baj, sőt, mert ugyanúgy torkon ragad az első pillanatban, mint az előző lemezek és úgy rángat végig az egész lemezen. Lehet nem vad már annyira de ugyanúgy megbasz. Eddig a francia skacok nálam 3/3, aztán remélem a következőre nem 16 évet kell várni.
Oldspeak - Oldspeak (2024)
Maradunk a postás metalnál még. Csak kicsit más az irány, inkább a Sumac iskola dominál. Scifi témák súlyos riffekbe csomagolva. Vegytiszta hangzásra rétegezett kíméletlen textúrák de mégis kibogozható megoldások. Rideg, kegyetlen és letaglózó, mint a jelenet a Függetlenség napjában, mikor mondja az idegen, hogy háború. Szánkáznak a riffek és simán tudtak ilyen scifis dolgokat idézni, egyszerű dallamokkal és effektekkel. Ránézel a borítóra és elkap ez a steril, gépies, fémes érzés, na ez megy végig a lemezen. Szinte hibátlan debütálás.
pneumonia. - if only we could read between the lines we have drawn. (2024)
Ez is egy kiváló debüt, egy nem túl kiváló névvel, mert mindenhol az ugyan ezzel a névvel nyomolú gore grindot dobja be rá. Fhu, pedig ez nagyon nem az, hanem eddig az év egyik screamo lemeze. Ami már csak azért is nagy szó, mert az Infant Island és a Frail Body is durrantott már. Itt viszont nem a most divatos blackened dolgok történnek, hanem nekem kicsit alteres hatalmasat gitározások, szerencsére a midwestes vergődéseket kerülve. Nyilván tele van érzelmekkel, én mégis inkább a lágyabb melankóliát, mintsem a frusztrált vergődést érzem most és tök jó egy kis változatosságot érezni ebben, mert erőteljesen a másik vonal dominál mostanában. Mondjuk én is jobban szeretem azt. Faszák a dallamok, hiteles a melankólia, pöpec debüt.
Kiowa - Forever ends today (2024)
Meg egy screamo. Na, itt már nincs altereskeddés, finomkodás. Ez egy gyors, nyers, frusztrációval és dühvel teli pár perc. Mondjuk, hogy hogy van benne három énekes azt nem vágom. De a hangzás kellően nyers, a gitárok élesek, mint a kés és vágnak is. A dob meg sokszor, mint egy géppuska úgy lövi a fejed. Néhol picit grindos, meg kicsit fura a hangja a dobnak nekem. De igazából tele van fasza riffekkel és érzelmekkel, rohadtul erőszakos, nekem ennél több nem is kell.
Couch Slut - You Could Do It Tonight (2024)
Kedvenc zajrokkereim visszatértek. Sludge, hardcore, rokkolás, gitár sipolás, recsegés-ropogás, gigászi gitározások meg eszeveszett énekes. Röviden és tömören ez a kanapé ribanc receptje, meg persze a sötét és kellemetlen történetek, erőszakról meg hasonló ridegen valós dolgokról. De az a fajta amitől kurva kellemetlenül érzed magad és már a felénél vakarózol és fészkelődsz a szemkontaktust kerülve, várod, hogy mikor lesz már vége. A riffek visznek, lökdösnek a gödör mélyére, ahol a valóság hideg ujjai fognak megfojtani.