Az egyik legkevésbé ismert és legalulértékeltebb hazai black formáció az Aak. Ami nekem személy szerint az egyik kedvencem, mégis rendre elfelejtkezem a létezéséről. Mivel a srácok olyan trveba tolják, hogy évente kihoznak egy 20 perc közeli anyagot, már 2021 óta, utána pedig eltűnnek az erdő sűrűjében, a következő kiadványig. Mindig csak a legminimálisabb információt szolgáltatva az adott anyagról, ami általában csak azt takarja, hogy hol vagy ki vette fel.
Az új anyag a mikorrhizaról kapta a nevét. Ami a gombák és növények szimbiózisának egyik fajtája, szó szerint az, amikor a gomba fonalai behálózzák a növény gyökérzetét és így segítik egymást a tápanyaghoz jutáshoz. Ezt a zenéjükre levezethetjük úgy is, hogy a gomba a dungeon synth a növény pedig a black metal és együttes erővel próbálnak túlélni. A billentyűk talán még egy picit nagyobb hangsúlyt is kaptak, mint eddig. Az egyszerű és repetitív tömlöc dallamok adják a 20 perces anyag vázát, amire a black metalos témák ráépülnek. A szélvészgyors riffcunamikban néha-néha egy kis okoskodás is befért de azért nem kell disszonáns témákra számítani. A kiállások pedig a Darkthrone legszebb pillanatait idézi, a saját felfogásukban. A Bakony sűrű erdeiben futkározva és gombászva lehet hasonló élményünk, mert ez a lemez egy pillanat alatt oda repít minket.