Barbears - Bearzerker Blues
Vótak jelei, hogy a Barbears albummal készülődik, és annak is, hogy a srácok RÁMENtek a metálosabb vonalra. A Miracle Soundban megkotyvasztott hanganyagtól nem is lehet mást várni, csak kifogástalanul szóló és producerelt világot. Hát kérem, itt a Bearzerker Blues, teljes szélességében.
A december szépen beleásít az Alföld ködös, szürke, párától mosott, lassan elfolyó horizontjába, ahol az egyre inkább színét vesztő táj lassan elengedi kettőezer-huszonöt utolsó leheletét…és ezen a haldokló földön mégis felsejlik valami, az életet itt bizony a - hamisan - élettelennek titulált fém adja. De még hogy!
A Gloom Bastards első pillanatától beállt az a fejrázás, meg stinkface, amit eddig nekem kb a Down tudott adni. Korábbi, hasonló zenei cikkeknél emlegettem, hogy a stoner kitaposott tornacipős, de motorra vágyó vonala úgy eltünedezgetett, és ami maradt, az ezen stílus valami ügyesen átgondolt, egyedi mutatványa.
Ez az anyag is ilyen. A metálos meközelítés amúgyis hosszú ideje hiány volt a stoner-related kontentből. Most ez is pótolva vagyon. O Burning Witch, 2025-ben tudnak még jól szóli a szólok. Mosolygós-könnyező emoji. A Perfect Saturnalia of Vice méginkább kibontogatja melódiáit.
Megérkezik a címadó dal. Amikor először találkoztam a Bearzerker koncepciójával, az albumcím alapból egy régi nagy klasszikust juttatott eszembe, nos nem véletlen, hogy a címadó dal táplálja leginkább ezt a rég a múlt kriptájába temetett érzést. Itt érződik igazán a sludge megérkezése, amit én mindig várok.
Zoli vokáljai egyébként elképesztően sokoldalúak, és nagyon egyedi hangot adnak az egész hanganyagnak. Az Ashram meglepő amplitúdókkal egyensúlyozik a rockosabb és a doomosabb mezsgyék között. A Black Magic Mushroom pedig a dal sűrűségének változtatásaival szippantja be egyre inkább a hallgató agyát.
Rambling on Ghost Boulevard….a zárótrackig keresgettem egy szót…és hát igen, a crust elemek. A nagy klasszikus kismedvék családjába tartozó blues-os hatás másik fő eleme.
Összességében, minden részrehajlás nélkül nekem ez az album évi toplistás lesz. A Barbears készített egy olyan anyagot, ami ennek az egész zenei stílusnak a tökéletes esszenciája. Mindezt egyedien, ízlésesen, ami azt jelenti hogy kellő mocsokkal, döggel, harmóniával…de amikor nosztalgikus felütéseket sugároznak, nekem olyan, mintha akkor, régen is Barbears-t hallgattam volna. Egyátalán nem foglalkoztam még a rekreációs célú zenehallgatás ötletével, de azt hiszem, ez kb mindne korosztálynak ajánlható is.
Ez az album fantasztikus, top hazai zene, erre büszkék lehetünk.