Korábban már tituláltam a Brygmus-t az ország egyik legkegyetlenebb bandájának…nos, ez az Augury anyaggal sem változott.
Az alapból ijesztő intróra(Alpha) kérdés nélkül, ostorcsapásként indít az I Became The Mass Grave. Szőke Bogi, az új énekes, már itt megmutatja, hogy nem viccel. Végtelen mélységből szakadnak fel hörgései, a tetején sikoltástaréjokkal. Nemsemmi ilyeneket ugrani.
Zeneileg a jól bevált, sludge-doom cafatok akasztják meg a fáradhatatlan blackes darálót. Ezt a lemezt is úgy próbálom bemutatni, hogy párhuzamosan hallgatom közben. Nem könnyű, mert mindig meg kell állnom egy b@+-re. Az Unveiling is csak némi gerjedésnyi kapaszkodót hagy, nagyterű tamozása, valamint gitárörvénye minden nyaki ízületet jól felkészít az elkövetkező sújtásokra. Szép nagyokat ásítanak a pincére hangolt húrosok.
It Feels So Good! - ez a track számomra az eddig történtek kimért összemosása. Aki ismeri a Brygmust, azt nem fogja megtéveszteni a cím, aki nem, azokat meg ne tévessze meg! Én szóltam. Azt hiszem az Eradiction-ben dominál leginkább az ének. Erejéből cseppet sem vesztő, tonnás építkezés, ami itt folyik.
Az Omega a keret záró eleme. Gépies outro, ami méltó párja az intrónak. Olyan, mintha valami túlvilági gépezetet indított volna el a banda…az útjába álló úgy jár, mint én. Próbálja összeszedni az állát egy ilyen horog után. A színvonal, a csapásmérő erő továbbra is töretlen.