Endum interjú
Nemrég futottam bele az Endum triójàba, egy kellemes, szabadtéri koncerten, az óbudai Teremben. Meg is jegyeztem, ez a zene undorító.
Igazàból elképesztett, hogy a hàrom srác olyan fura sludge doom jellegű valamit tol, ami ennek az ezeréves stílusnak valahogy mégis progresszívabb vonalàt viszi. Nagyon örvendtem, hogy elsőre élőben futottam ebbe a csapatba, főleg mert rejtőzködő életmódot élnek.
Remélem még rengeteget hallunk róluk, mivel alsóhangon is szuperhelytàlló döngölés ez. Jan Romp gondolatébresztő vàlaszait alàbb olvashatjàtok.
Mikor, hol, milyen körülmények között alapult a banda? Kérlek mutatkozzatok be!
Jan és Vili majdnem húsz éve zenélnek együtt, ami elég rémisztő gondolat. Tizennyolcat simán letagadhatnának.
21 nyarán az Endum alakult, és bérelték ki a termet a basszgitáron akkor Gergellyel, aki 22-re ott is hagyta a bandát, meg szerencsére avagy vigaszdíjként két basszgitárkombót, amiket aztán a posztra érkező Sanyi hamar kivégzett. A Peavey-re különösen büszke, mert azok elpusztíthatatlan hírben vannak, igaz, Sanyi többször is elszakított már román lej bankjegyeket is. A Behringer két percig tartott, és fel se tűnt.
Mik a zenekar fő inspiràciói/példaképei?
Nehéz volna megnevezni közvetlen inspirációkat. A metal világában van egy olyan vonal, ahol központi kérdés a fejlődés, a zenei, technikai, sportteljesítmény növelése, a stúdiótechnika maximalizálása, hogy a banda legyen nagyobb, jobb, keményebb, fenyegetőbb mint a többi. Minket ez nem érdekel különösebben, olyan zenekarokkal versengeni, mint a Lorna Shore, vagy a Meshuggah. Ehelyett inkább olyan dalokat játszunk, amiket más nem játszik el helyettünk, elfogadva korlátokat és lehetőségeket, hogy mit tudunk mi hárman. Mantrák: “Ez van!”.
A legelső EP-nk, a "Vomitus ad Nauseam" felvételét tervezzük még idén nyáron. Lássuk, mennyi Ezvanság fog átjönni!
A zenétek elég fura ötvözet. Hogyan definiálnàtik magatokat, illetve hogy zajlik a kreatív folyamat?
Regresszív metált játszunk. Minden számunk különbözik, de ez a megfoghatatlan minőség közös bennük. A regresszivitás. Azért van rá szükség, mert a riffeket, ahogyan az életünket is, túlbonyolítjuk. Próbán addig egyszerűsítjük, amíg legalább mi meg tudjuk vázlatosan jegyezni. De fütyörészhető riffek nem születnek ebből sem.
Merre mozogtok 2024-ben, fesztiválok/klubkoncertek?
Nem. Azaz igen, kéne. Hívjatok!
Várható-e valamilyen megjelenés a közeljövőben?
Készítünk egy ötszámos EP-t, hogy legközelebb fütyörészhessétek.
Egyébként ez a titokzatosság direkt van, vagy csak ennyire nem vagytok jelen az online térben?
Alapvetően próbatermi zenekar vagyunk, oda se engedünk be bárkit!
