Jól indul az év.
Krak néven megjelent az Endum öt számot tartalmazó albuma. Ez azért is jó hír, mert ez a KIVÁLÓ banda eléggé rejtőzködő életmódot él.
A budapesti trió nagy kedvencem, a doom/sludge zenét olyan pőre nyersséggel közvetítik, ami a műfaj szubsztanciáját adja. Néha djentesen gépies, ipari súlytással, néhol elsodrós black shreddel üzemel a csapat. Olyan műfajokat ötvöznek, amiknek egyike sem a szépség tövéről fakad…ezért is imádom. A melodikus részeket meg nem hogy a megszokott, kötelező posztmetálos hatásvadászattal erőltetik be, hanem mintha csak felvettek volna egy akusztikus gitáros pöcörgést, ami véletlenül tökéletesen oldja az egyébként borzalmasan vaskos riffeket. Jan Romp hangja szerintem tökéletesen passzol ehhez a műfajmontázshoz, ugyanis amennyire fáradtnak és enerváltnak tűnik, akkora erő van benne. Ez egy mindenen átszivárgó, korrozív rezgés. Úgy húz, mint egy bulldosaurus. A gitárok gonoszak, a basszus ipari gyémántként karcol, a dobok pedig nagyon feszesek és rendesen bedarálnak, néha kiszámíthatatlan helyeken. A felvételek az Oposszum Próbatermek és Hangstúdióban zajlottak, a masterelést pedig Nagy Miki végezte a Boruból…szóval nem meglepő, hogy kib@55zott jól szól az anyag.
A zene, eklektikussága ellenére, rendkívül természetesen jön ezekből az emberekből… és számomra valóban meglepő, hogy milyen egyedi és kreatív dolog is az Endum munkája.
Kedves húzás továbbá, hogy a borítóval(?) a Karácsonyt idézték…vagy mittudomén.
