Haenesy - interjú a múltról és a jövőről

Haenesy libe debut - Surut - black particles

Mindig ájtatos várakozás kíséri, ha egy studio-projekt színpadra kerül, főleg ha felvételeivel akár hosszú éveken át egyre jobban belopja magát a hallgatóság szívébe.

Pontosan ez fog történni a Haenesy esetén is, akinek első fellépését a Keserv szervezésében ősszel tekintheti meg a nagyérdemű.

Mikor és milyen körülmények között alapult a Haenesy, kérlek mutasd be a produkciót! Hogy jutottatok a jelenlegi felállásig?

H: Maga a projekt 2017 második felében indult útjára, amikor megszületett az elhatározás, hogy szeretnék egy teljesen DIY, sallangmentes szoba black metal kesergést, amihez még keverés szinten sem nyúl hozzá külső személy. Eleinte nyilván gépdob és stock szintik egészítették ki a néha örvénylő, néha post-rockos gitárokat. Az első néhány kiadvány (Mortals EP, Katruzsa LP, Earth and Space Split) után a második nagylemezhez (Garabontzia) már csatlakozott Galántay Tomi, aki a nyersebb hangzás mellett hozott némi tempo-emelkedést és fifikát a dobok terén. A soron következő Autumn Nostalgie-val készített splithez (Awaking Mechanon) énekesként csatlakozott Papp Marci, aki a jövőben is ezt a szerepet fogja betölteni és váltja a korábbi Angeli Gabis hosszú elkeseredett üvöltéseket egy picit struktúráltabb, néhol agresszívebb módozattal. Az élő felállásban a másik gitár posztjára pedig Bencze Marci érkezett, kiegészítve ezzel a teljes tagságot.

Milyen hatások alapján kezdődött a történet, kik inspiráltak a zeneírásban?

H: Ha most kezdeném el teljesen máshogy állnék neki, mert gyökeresen más egy 24 és egy 31 éves ember világlátása, hozzáállása a kultúrához, a zenei ízlése, stb., ezenkívül a világ is változik rengeteget. Zeneileg legnagyobb hatással akkoriban a kortárs black metal szcéna bandái voltak szerintem, mint pl. a Mgla, Batushka, Wolves in the Throne Room, Deafheaven, de ezek sohasem ennyire tudatos inspirációk, inkább csak elhelyeznek téged a koordináta rendszer egy bizonyos mezőjére. Maga a szobaprojekt koncepció viszont szerintem erősen Burzum és Darkthrone ihletésű lehetett, bár már eltelt azért jópár év az indulás óta.

Hogy zajlanak a Haenesy kreatív folyamatai? Mindenki házifeladatozik, vagy személyes próbák is szervezésre kerülnek?

H: Mindig megszületik először egy dal struktúrájában, ezt én írom és vezetem elő a többieknek, de ez még abszolút egy draft forma. Majd a demo érlelődik hosszú heteken, hónapokon át, amihez mindig vissza-visszatérünk és módosítunk rajta mozzanatokat. Az alkotási módszer lényege, hogy mindig kicsit ”új füllel” tudjunk ránézni a trekkre. Ezután, ha minden téma klappol a dobrögzítés következik, ami felépítésben már nem változtat a dalon, de a meglévő témákat még befolyásolhatja. Utána szépen sorban gitárok, ének, szintik, keverés, mastering és vizuál. Ez egy hagyományos metódus, nálunk viszonylag sok egyeztetés zajlik le kreatív téren főleg Tomi és köztem, ami abból is adódik, hogy minden ilyen jellegű feladatot mi látunk el magunknak.

Hogy születtek az albumok? Van valami koncepció, vagy témakör, ami köré épül a zene?

H: Azt hiszem, hogy majdnem minden kiadványunk le van öntve valamilyen gondolati mázzal, a legutóbbi nagylemezünk a Garabontzia egy bibliai köntöst kapott, tulajdonképpen az özönvíztörténet legutolsó jelenetei kerülnek elő, minden dal nagyjából ezt a hangulatot közelíti meg beleértve a borítót is. Amin egyébként láthatjuk az emberiség egy megmaradt csoportját is egy kiálló hegycsúcsba megkapaszkodni, de nyilván sejthető, hogy a ”bűnösök” nem húzzák sokáig.

Studio-projekt, csúnyán fogalmazva szobazenélés…mivel ennek az alkotási folyamatnak elengedhetetlen része a világháló használata, mik a tapasztalatok, könnyebben eljuttok az emberekhez, az ilyesféle projektek kedvelőinek elérhetőbb a tábora?

H: Szerintem ez nem válik szét ilyen szinten. Nincs olyan ember, aki csak azért hallgat minket mert szobaprojektként indultunk és akkor sem volt ilyen valószínűleg, amikor csak az voltunk. Valószínűleg egyetlen ember is tud már olyan értékű produkciót előállítani, ami egy teljes zenekar minden tagjának kreatív jelenlétét ki tudja váltani. Maga a zene és a hozzá való kapcsolódás a lényeg, amelyet elérhet egy szoba projekt, egy teljes banda vagy a zeneakadémia nagyzenekara is

Mikor és miért döntöttetek arról, hogy élőben is be akartok mutatkozni? Ez egy tudatos, vagy egy ad hoc eredmény?

H: Úgy voltunk vele, ha most pár éven belül nem kezdjük el, akkor már valószínűleg soha nem érezzük majd olyan jelentőségteljesnek ezt a dolgot, hogy ráfeszüljünk az élőzésre. Úgy hogy ez egy mini kapuzárási pániknak betudható részünkről. De egyébként mindig is meg akartuk csinálni, de valahogy most született meg az elhatározás kvázi a semmiből. Van elég dalunk, kiadott lemezeink, miért ne?

Mire számítotok a koncerttel kapcsolatban, mik az előrejelzések?

H: Tisztában vagyunk vele hogy elég réteg műfaj, de egyelőre pozitívak a visszajelzések, a jegyek fogynak, bízunk benne, hogy sokan leszünk. Bármennyien is leszünk a lényeg számunkra, hogy ne egy default metálkoncert élménnyel távozzanak az egybegyűltek, sokkal inkább valami mélyebb, szakrálisabb dologgal. Ez lehet közhely, de tényleg ez a cél.

Milyen lenne számotokra egy „álom-gig”?

H: Ez a Turbinás dolog egyébként baromi szerencsés szerintem, ennél sokkal jobbat klubszinten pesten nem is nagyon kívánhatunk magunknak, főleg így első koncertre. Álom gig... Hát talán egy hegyi tisztáson napfelkelténél nyomni az atmo-t elég jó lenne.

Esetleg aktívan nekiálltok koncertezni ezek után? Mik a jövőbeli terveitek?

H: Szerintem elkezdünk igen, de nem szeretnénk teljes erővel belemenni. Inkább ilyen évi 3-4 hazai buli később esetleg külföldre is mászkálni vele. Viszont a legfontosabb terveink az új kiadványokhoz kapcsolódnak. Egy új lemezt mindenképpen szeretnénk csinálni a közeljövőben, aminek a munkálatai már bőven elkezdődtek, de erről később adunk még hírt az év folyamán.