Havi Keserv (a hónap kedvencei #1) 2024 január
Az idei év első keservje, több mint valószínű, hogy nem az utolsó. Még csak február közepe van, de már így is rengeteg kiváló album közül lehet válogatni.
Professor Shub Niggurath:
A január bedurrant rendesen sorba jöttek ki az év végi listás gyanús lemezek, élükön az egyik kedvenc jelenlegi screamo formációmmal az Infant Islandel. A screamonak meg a black metalnál kevés jobb dolog, a blackened screamo az pont közéjük tartozik nem meglepő módon. Az Infant Island pedig nagyon profi módon műveli ezt, már a harmadik lemezen át. Ők hatásoknak mindig is a Panopticont és Deafheavent szokták emlegetni, ami bőven meg is látszik. De amíg az első kettő lemezre a Panopticon hatását tudnám jobban ráhúzni, az újra már inkább a Deafheavenét. Mármint olyan tekintetben, hogy eddig inkább rideg és szikár volt a black metal rész, most meg már inkább sokkal mélyebb és extrázottabb irányba mentek el. Ami nem baj, sőt, kifejezettem üdítő a jól lekövethető fejlődési irány. Bár azért remélem, hogy nem jutnak el egy Altar of Plagues szintű okoskodásra a közeljövőben. Sötét, kétségbe esett, fojtogató, katartikus, de főleg dühös, kellően okos és mocskosul érzelmes.
Amik pörögtek még:
Private Pyle – Ketamphetodrone (2024)
Fall of Efrafa – Owsla (2006)
Knoll – As Spoken (2024)
His Hero is Gone – Plot Sickness (1998)
Tristan Tzara – Discography (2014)
Professor Pikt:
Northlane - Miasma (feat. Winston McCall)
Amikor ez a track kijött, eléggé ellentmondásos vélemények születtek róla. Nem mondanám, hogy akár a Northlane, akár a PWD fanatikus rajongója lennék, de ez a szám szerintem egy fantasztikusan felépített modern metal anyag. Progresszív, de súlyos, groove-os.
Sollen – Corroded Anger
A melodic death metal mindig kedves vendég nálam, a hazai Sollen pedig ezt pont úgy műveli, amibe nem nagyon tudnék belekötni.
Ursa – Call of the Infinite
Az Ursa épp az év végén adta ki ezt a kétszámos anyagot. Miután Jan Buekers, a Sons of a Wanted Man korábbi frontembere csatlakozott hozzájuk, remélhetőleg hamarosan vokálokkal ellátott felvételeket is hallhatunk tőlük.
Pitchshifter - www.pitchshifter.com
Korszakának véleményem szerint egyik legnagyobb újítója az angol Pitchshifter, igen, ez az album még azokból az időkből való volt, amikor vagánynak számított egy domain. Miután első próbálkozásaik számomra igencsak a Fear Factory árnyékában születtek, úgy döntöttek, hogy egyfajta DnB vonalas industrial metalt fognak csinálni…és ezt nagyon jól tették.
Ilenkus – Over the Fire Under the Smoke
Steve Terreberry csatornáján találkoztam ezzel a szigorú ír csapással. Ikonikus klipjével elég nagyot üt ez a szám.
Grimes & i_o - Violence (Official Video)
Szilveszterről maradt velem ez a kellemes kis track.
Steve Earle - Copperhead Road
Állandó playlist visszatérő, gyakorlatilag minden Keservbe kirahatnám ezt a country rock klasszikust.
Professor Dunwich:
Frank Carter & The Rattlesnakes – Dark rainbow
Hol is kezdjem? Mondjuk az elején. Frank Carter neve a legtöbb embernek a Gallows-ból vált ismerté, illetve ott kezdte pályafutását, nagyszerű angol disszonáns hardcore-punk, akinek kimaradt az pótolja mindenképp, mert érdemes! Miután elhagyta a Gallows sorait kreatív nézeteltérés miatt, elkészítette első szóló anyagát a Pure Love-ot Jim Carrollal, ami a Gallows után egy igen erős váltás volt zeneileg, itt hagyom a linkjét a lemez legjobb dalának.
És most jön a lényeg a Frank Carter & The Rattlesnakes formájában. A kezdetek egészen Gallows-os volt, de valahogy még sem, időnként bejött egy kis poposabb, indie-rockos vonal, ami kifejezetten jól állt Carter hangjának és ezen a vonalon haladva kijött a banda 5. nagy lemez a Dark Rainbow.
A 2021-es Sticky már inkább punk-rock lemez volt némi poppal, nem volt az rossz, de nem nekem készült. A Dark Rainbow lemez esetén a banda az egyik legerősebb tulajdonságával operál, ami az atmoszféra teremtés. Érzelmileg rettenetesen súlyosak a dalok, nem dühösek, csak szomorúak, kiábrándultak és egy fájdalmas letargia öleli az egész lemezt. Súlyos gitár riffek és komoly megoldások nincsenek a lemezen, viszont vannak szintik és zongorák és Frank kiváló énekhangja.
Összességében engem is megdöbbentett, hogy a lemez hosszú távon bent maradt a lejátszásban nálam, de hosszú távon abszolút meggyőzött. Összességében a Modern Ruin óta a legjobb lemezük lehet, viszont inkább azoknak ajánlom, akik az Artic Monkeys és Queen of the stoneage-es vonalat kedvelik.
Amik még szóltak:
Idles – Brutalism
Az idei éven a legtöbbet hallgatott zenekarom és ezt a lemez már tényleg rongyosra pörgettem. Az új lemezről is fogok majd írni a következő keservben!
xEscalatex – The damage is done
Súlyos és könyörtelen, a lemeznél már csak élőben brutálisabb és mehet a karate is!
Scum Noise – Future?
Kiváló Brazil hardcore/crust punk cucc. Semmi cicoma csak menetelés és ökölrázás!
6363 – MATEMATIKA
Jó beatek és még jobb szövegek irodalmároknak kötelező!