Havi Keserv (a hónap kedvencei #2) 2024 február
Tova szállt már két hónap az évből, a szilveszteri fogadalmakat már megszegtük, nem fogytunk, de híztunk, a new year new me-ből pedig new year new mental illnes lett, ennek fényében hoztuk a február havi keservet!
Professor Pikt:
Scrofa – Demo ’24
„Hódmezővásárhely, dohos” mióta kijött a Scrofa anyaga, ha ez a déli város felmerül, felsejlik bennem üzenetük. Hibátlan thrash death…maximálisan ajánlott.
Red Teeth – Dealer
Jó, gépies, lelketlen odaköpés.
KMFDM – Let GO
Merőben más vizek, laza poprock, erős nosztalgiával.
meth. – Shame
Ez az album az egyik legőszintébb reprezentációja a lehető leghidegebb sötétségnek.
If These Trees Could Talk – Trail of Whispering Giants
Postrockos relaxáció, a műfaj régi képviselőjétől.
VOLA – Black Claws (feat.Shahmen)
Amikor a matekrock keveredik a triphoppal…ezt amúgy én szerettem volna feltalálni, mert sokan mondták, hogy merjek nagyot álmodni…na erről ennyit.
Jigokü – >>>loading failure.
Egyik új, magyar kedvencem, jól odaverős modern metal crossover. Nincs mit szépíteni ezen, szépítik ők serényen.
Perfume Genius – Queen
Mr. Robot nézése közben talált be ez a szürreálisan leolvadó romantikus ballada.
Optimum Wound Profile - ASPHYXIA - Drugs Are No Fun
Ennek a tracknek régre nyúlik a története, talán 1997-ben vettem egy „Still from the Heart” c. punk válogatást, ami úgy gondolom életem egyik meghatározó vásárlása volt. Olyan zenei érdekességek voltak rajta, mint pl. ez a holland csapat is, akik azt hiszem, így majd’ 30 év után is teljesen vállalhatóan szólnak. Top industrial hc kiakadás.
Professor Shub Niggurath:
Szerencsére szinte nincs olyan év, hogy a kedvenc zaj duóm, a The Body ne próbálná meg az aktuális szar évet, még elviselhetetlenebbé tenni. Persze, mindezt csupa jó értelemben. Idei első és remélhetőleg nem utolsó kiadványuk ismét egy kollaboráció keretein belül valósult meg. A tettestárs ezúttal a Dis Fig névre hallgató, a sötét elektronika berkeiben tevékenykedő hölgy. Mit várok én egy The Body anyagtól? Tegyen tönkre és pucolja ki a fülemet Chip King „éneke”. Ezt ismételten tökéletesen hozzák, még ha ki is számítható megfogunk kapni a lemezen, ez semmit nem von le az értékéből. Lassú építkezések, amik kakofonikus katarzisokban végződnek, terrortámadás fül és lélek ellen egyaránt. Feketelyukba zuhanó mennybe menetel, a zaj zene eufórikus elme méregtelenítőhatása a köbön.
Pörögtek még:
Charles Bronson – Complete Discography (1999)
Camille Corot – Mögöttem semmi, előttem semmi (2024)
Masakari – The Prophet Feeds (2010)
Habak - Ningún Muro Consiguió Jamás Contener La Primavera (2020)
Professor Dunwich:
The Idles – Tangk
Fájdalmasan férfias és férfiasan fájdalmas leginkább ezzel a mondattal tudnám összefoglalni az The Idles új lemezét. Az előző albumokat jellemző dühös, de keserű posztpunk elemek eltűntek és csak a padlóról való felálláshoz szükséges fogak közül kiszűrődő mantrázás maradt. A gitáros sika-mikát teljesen lecsupaszították minimális dallamokra és távolról beszűrődő zajokra, 1-1 dalban több szerepet kap a dob, a basszus, mint korábban, illetve Talbot éneke is talán itt a legtechnikásabb, na jó egészen biztosan viszont, ez nem fog mindenkinek tetszeni. Ami már nekem sem tetszett, az az, hogy az album kezdeti lendülete nem bírta végig a lemezt és mondjuk 11dalt nem feltétlenül kellett volna erőltetni, de lehet, hogy addigra már én nem láttam át a koncepciót a dalok mögött.
Kiknek ajánlanám? Hát leginkább Idles, Nick Cave és Radiohead fanoknak. És kiknek nem? Akik az első lemez dühös fogcsikargatását szeretnék át élni, azoknak ott a brutalism.
Szóltak még:
Totem Skin – Weltschmerz
neorcust a köbön
Aak – Mycorrhiza
Trve Bakonyian Black Metal
Another Way – csillagok kutyaláncon
Hol van?? Hol a gecibe van???