Interjú a Jigokü-vel
A hét modern crossoverrel nyílik, és zárul Pikt tollából. Ez a folyton kísérletező irányzat hihetetlen módon képes megújulni, haters gonna hate, de az, hogy hazánkban is ilyen kreatív, dinamikus és naprakész csapatok garázdálkodnak, szívet melengető. Nézzük mit mondanak ezek a (részben) szegedi zenészek!
Mikor, és milyen körülmények közt alapult a banda?
Geri és Gábor már a Jigokü előtt is együtt zenéltek a Forbidden Noise nevű formációban. 2018-ban kezdtek el agyalni azon, hogy valami más irányt is ki kellene próbálni. Először szobaprojektként demózgattak, de aztán a fő zenekaruk még abban az évben földbe állt, így a Jigoküt vitték tovább.
Az első két dalban még a szintén Forbiddenes Balogh Ádám énekelt, a dobokért pedig a korábban a Godgivenben hosszabb időt eltöltő Szekeres Dávid felelt.
A “Hate:Speech" EP felvételei közben csatlakozott Antalfi Ádám énekesként, így onnantól kezdve ő hallható az összes dalunkban, és ez a felállásunk azóta is.
Kik voltak/vannak rátok a legnagyobb hatással? (nagyon tetszik a crossover, amit nyomtok, szóval ezt ha bővebben kifejtenétek, örvendenék)
Erre azért nehéz válaszolni, mert nyilvánvalóan vannak olyan zenekarok, amiket mindannyian csípünk (pl. Kublai Khan, Knocked Loose), de ha meghallgatja az ember a zenénket, azért az leszűrhető, hogy nem csak metalt hallgatunk.
Van rengeteg egyéni kedvencünk (dark techno, synthwave, folk, hip hop, stb.), amikből mindenki megpróbál egy kicsit behozni a Jigokübe, de alapvetően elég sokfélét hallgatunk sokféleképpen. Ha épp Geri black metal-t hallgat, mert épp az kell a mindennapjaihoz, akkor szinte biztos, hogy Ádám épp valami noise alapú reppet tol, Gabi valami sutyerák HC-t, Dávid meg technót, és vica versa végtelen permutációban az egyéni ízlésvilágok tengelyén. Ezt igazából sose szedtük még így össze, de volt olyanra példa, hogy a fenti helyzet állt elő és egy próba szünetében poénból kibeszéltük ezt.
Mi inspirálja a Jigokü-t, mit jelenítetek meg a zenétekben?
Inspirációnak mindig az adott időszak aktuális kedvenceit szoktuk elővenni, szerencsére ez mindenkinél mindig változatos és egymáshoz képest szerteágazó tételek, mint ahogy fentebb is kifejtettük egy példában. Talán ezzel elérhetjük, hogy érdekes és naprakész maradjon a zenénk, változatosnak és izgalmasnak enélkül nehezen lennénk képesek megmaradni. Hogy mit jelenítünk meg és miért, az általában mindig menet közben, a zeneírós próbákon derül ki, mint ahogy az is, éppen mit veszünk elő inspirációnak.
Szöveg/mondanivaló terén pedig a kezdetektől az volt a mottónk, hogy a Jigokü egyszerűen egy módja annak, hogy súlyos zenén keresztül feldolgozzuk azokat a dolgokat, amelyekkel mindennapi életünkben szembesülünk.
Hogy zajlik a Jigokü kreatív munkája?
Bárki hozhat ötletet (ami lehet egy gitártéma, egy sampler sáv, stb.), és ebből állunk neki megírni egy dalt, amit aztán a próbateremben feldemózunk, utána eldobjuk Dávidnak, hogy álmodja meg a dobokat.
Persze volt már olyan is, hogy komplett dal felépítése samplerrekkel együtt megvolt, ilyen például a legutóbb megjelent ‘loading failure.’, amit Ádi hozott.
Mivel a zenekar két tagja Szegeden, a másik kettő pedig Budapesten él, ehhez kellett alkalmazkodnunk. Ha úgy érezzük egy dal készen van, akkor szoktunk közösen próbálni Szegeden. Jellemzően pénteken és szombaton itt vagyunk mind a négyen, és ilyenkor tudunk közösen zenélni.
Mikorra várható a következő megjelenés, és mikor láthat titeket a közönség?
Nincs konkrét dátumunk a megjelenésre, de az év első felében már mindenképpen szeretnénk új dalt kihozni.
Ha minden igaz, akkor augusztusra le van kötve egy bulink, de még nincs bejelentve, így itt sem árulnánk el egyelőre, hogy hol és kikkel lesz ez. :)
Szeretnénk az eddigiekhez képest aktívabbak lenni koncertezés terén is, szóval ha ezt olvasod és nem tudod kit hívj a következő bulira, amit szervezel, most már tudod.
Mik a jövőbeli tervek?
A ‘loading failure.’ az első dal volt egy készülő (koncept) nagylemezről. Ezt szeretnénk idén befejezni, és megosztani az emberekkel.
Realistának kell lenni, van a zenekarban kisgyerekes apuka, dolgozunk mindannyian, ráadásul nem is ugyanabban a városban. Ezek nem könnyítik meg a dolgokat, de mindennek ellenére szeretnénk egy olyan dalokból álló kiadványt készíteni, amire azt mondhatjuk, hogy igazán büszkék vagyunk rá.