Interjú a Kingseekerrel
Mikor, és milyen körülmények közt alapult a banda?
A Kingseeker 2017. környékén alapult a 22. kerület bugyrában. Az egyikőnk szobájában gyűltünk össze jamelni egy cajon, basszer, gitár felállásban. Ez így ment jó pár hónapig, általában minimum spiccesen, a csendháborítás követelményeit kimerítve, meg úgy en bloc a jóízlés határain túl. Gátlástalan pentaton örömzenés kakofónia 27 percben, pohár ürít, ismétel. Némelyik téma azért egész jó lett, néhány felvett számunknak ilyenek adják az alapját. Aztán elkezdtünk próbatermekbe járni, mert érett, hogy ezt ki kéne próbálni rendes zenekari körülmények között is. Ádám életében először akkor ült rendes dob mögött, hamar kiderült hogy iszonyat tehetséges, csak sajnos nem hallottuk, mert az erősítőt ha nem 10-ig kéne tekerni akkor nem 10-ig menne a skála. Furcsa módon akkoriban indult örök szélmalomharcunk a felszerelésünket kísértő gonosz szellemmel is, összefüggést nem véltünk felfedezni. Ez ment így egy darabig, aztán 2018. nyarán nem hivatalosan, közjegyző nélkül eldöntöttük hogy ez talán nem annyira szar, hogy abbahagyjuk.
Kik voltak/vannak rátok a legnagyobb hatással? (film, művészeti ágak, zenészek....bármi/bárki)
Ádám: Könyveket tudnék erről írni, megpróbálom összesűríteni: Sleep, Om, Bark Psychosis, ISIS, Unwound, Can, Faust, Slint, Slowdive, Valium Aggelein. Atmospheric black metal, Dissonant death metal, spiritual jazz, ambient, The Necks. Kurosawa, Chris Marker, Apocalypse Now, Stalker. Disco Elysium, Fallout 1-2, Dark Souls (duh!), RDR.
Fülöp: Az Om természetesen, emellett kiemelném Ádám válaszából az Unwoundot, ami a legszebb gitárzene a világon. Említeném a Crowbar, Down, Eyehategod közeget, a Yawning Man, Fatso Jetson, Big Scenic Nowhere és Yawning Sons vagy Balch közeget, valamint a Corrosion of Conformity és Weedeater közeget természetesen még Conan, a Clutch, All Them Witches, Monolord, Elder; Native Nod, Fugazi, Breach; Her Highness, Mood, Balaton zenekar és végül Tom Petty and The Heartbreakers. Filmek közül Malick összes, még a szarok is, könyvek közül csak Cormac McCarthy-t ne és ja igen zenéhez az Earth még lemaradt.
Ákos: Az általam ismert alkotások túlnyomó többségét ettől a két jómadártól kaptam/loptam/tanultam, vagy apukám zenei világától ,ami ez a szó szoros értelmében vett “dad rock”, legyen bármekkora is a stigma, ami ezzel járhat. Érdekes módon a Black Sabbath az kivétel, amiatt még senki se lett gatekeepelve. De én is akarok ilyen felsorolást: My Sleeping Karma, VHK, Naxatras, Yob, Mars Red Sky, Buzzoven, Sunnata. Dűne, Jack Kerouac-Ken Kesey-Hunter S. Thompson tengely, Lovecraft, Rejtő Jenő, A Mester és Margarita, Camus. Rejtő után Tarantino és Guy Ritchie meg az Argo. A Dűne meg a Disco Elysium volt már?
Tudtommal nem egyfajta koncepciót követtek, mondhatni fellépésről-fellépésre egy adott skálán mozogó stílusbeli palettát vonultattok fel. Min alapul ez a koncepció? Hogy készültök egy-egy ilyen fellépésre?
Mindig eseményre szabott koncepcióval készülünk. Ha kemény lesz a line-up, hozzuk a nehéztüzérséget és próbáljuk megtartani a súlycsoportot. Ha lazább lesz az esemény akkor ahhoz igazodunk. Aztán időnként megcsináljuk a fordítottját, mi lesz ez az este, kedélyes dúros rock? Akkor legyen ilyen Weedeateres-metaironikus-mizantróp kellemetlenkedés. Akármi lesz, azért próbálunk variálni és becsempészni pár oda nem illő számot, hogy ne unja el magát a közönség (és mi se). A koncepcióba beletartozik egy adott betegség és/vagy dögvész amit valamelyikőnk kihord a hangszerén. Migrén, láz, izületi fájdalmak, rosszullét, émelygés, bronchitis.
Hogy zajlik a Kingseeker kreatív munkája?
Általában valakire rájön egy ún. “katt” és születik belőle valami szörnyszülött. Ihlet filmekből, játékokból, Blood Meridianból nem és abból számcím sem, vagy más bandákból szokott jönni. Vagy a hangoktól, mint az a bizonyos szám ami nincs. Mindig viccelődünk hogy milyen gyorsan szoktunk összerakni egy számot szinte kész állapotba, csak azt felejtjük el hogy utána hetekig, hónapokig, vagy a felvétel előtti napig reszelgetjük, csiszolgatjuk, elbasszuk majd újra összerakjuk. A legtöbb időt a legrövidebb részletek szokták felemészteni. Van olyan számunk, amiben az egyik pár másodperces átkötést az elmúlt fél évben nagyjából minden próbán módosítottuk. Szóval amúgy lehet, hogy azért írunk gyorsan számokat, mert igazából nincsenek soha megírva? A Weedeater coverek természetesen elsőre mennek. A felvétel napján át kell írni mindent, koncert előtti utolsó próbán dettó. Mint amikor egy festő évekig festi a mestermunkáját. Csak mi nem vagyunk se művészek, se mestermunkák, se évekig.
Mikorra várható a következő megjelenés, és mikor láthat titeket a közönség?
A következő lemezt 2024 első felében vesszük fel, vagyis holnap, ahogy ezek a sorok íródnak. A kiadási dátum jelenleg titkos (fogalmunk sincs). Magunkat ismerve ezt is jól el fogjuk kapkodni. Koszos, sőt sáros lesz minden értelemben bluesos lesz de próbáljuk súlyosra csinálni. Lesznek riffek. Következőleg május 21-én lehet minket látni a Riffben a Mass Culture, Okwaho és Cvlt of Grace társaságában. Biztos jó lesz, görögökben eddig még nem csalódtunk.
Mik a jövőbeli tervek?
Mindenképp életben maradni és legyőzni a patkányokat. Tervben van még pár lemez és természetesen koncertek (módjával), valamint nem szeretnénk a zenéből megélni. Továbbá jó lenne ha maradna az Analog, ahol tudunk próbálni és szeretnénk még pár erősítőt. Akár azokat, amik jelenleg vannak de nem működnek. Egyszer csinálnánk egy videoklipet. Meg stúdió liveot, de nem stúdióban hanem a Haláp-hegyen vagy a hárosi Holt-Duna ágnál, vagy a Négy Tigris Piacon, és nem live, hanem undead. Vagy tetszhalott. Jó, ha valaki stúdió liveot ajánl, arra se mondunk nemet.
Hülye sztorik a zenélés kapcsán
Egyszer, a Kankó Gigen amikor a banda ⅔-a csatak részeg volt és a Fülöp böfögve kezdte el a koncertet és az Ádám a második ütésnél elejtette a kurva verőt az “ablak” felé, a Haulernél a Nándi úgy széthányta a Riff jobbhátsó sarkát, hogy gellerben megkapta a sréhen szembe álló a jutányos részét “surlóban lehányta a tagot”. Ezek után eljátszottuk némelyik számunkat fele olyan gyorsan mert úgy sikerült. De a visszajelzések alapján a közönségnek tetszett, mert azóta se lettek kevesebben. Bár többen se. De vicces sztori volt az is amikor egy barátunk kórházi munkaruhában jelent meg a koncerten majd nem tudott viselkedni. Igazából az egyetlen dolog, ami itt megkülönbözteti ezt a barátunkat a többitől és tőlünk, az a kórházi munkaruha a koncerten. Mondjuk ő legalább így rendesen felöltözött, semmi bőrmellény meg kamionos sapka, tehát ez a sztori másodjára átgondolva lehet, hogy inkább szomorú. Általában szórakoztató a városban hangcuccokat pakolni, akár a rakparton basszusládát gurítani Quasimodoba görnyedve, akár egy komplett zenekari felszerelést a dobszőnyegtől a gitáros kézkrémjéig egy körben elvinni egy jó kilométeren át. Csak a gyengék fordulnak kétszer. Az első koncertünket az ország egyik legkevésbé megmagyarázható zenei parafenoménje nyitotta, örök hálánk érte. Ők a koncert végén, mikor osztottuk el a zsíros bevételt, először nem ismertek meg minket, majd mondták, hogy jó a pénz, de az előző koncertjükön volt füstgép meg a stroboszkóp és az jobb. Mi ezt prófétai tanításnak vettük, azóta is része az égett műanyag szagú óriás e-cigi a koncertjeinknek. Ugyanitt stroboszkópra gyűjtünk. A szélmalomharchoz kapcsolódóan biztos, hogy említendő minden alkalom amikor valami csöves cuccunk (kézműves magyar vagy fáradt angol kezek munkája és angol de szar) lehalt és akkor ment a jaj, miért nem szól, de azt most nem soroljuk fel, mert terjedelmi korlátok vannak. De lehalnak akkor is ha nem a mieink, idézzük az egyik óradíjas próbatermi SMS-váltást:
-A pergőn próba közben beszakadt a bőr. A basszerfej továbbra is használhatatlan.
-Akkor keresni kell másik termet.
Lehet jobb tanács lett volna, hogy akkor fel kell oszlani, de ezt már sose tudjuk meg.