Kajgūn - Oddha Raur

Az első hóval megérkezett Magyarország kedvenc jazzmetal zenekarának legújabb albuma. Az időzítés kiváló, ugyanis a számhosszok miatt legalább egy Cegléd-Záhony vonatút szükséges a hallgatáshoz, az időjárási tényezők hozadékaként ilyenkor megszokott mávos elnézés- és időkérésekkel.
Ami az eddigi Kajgūn anyagokhoz képest nekem elsőre megütötte a fülem, szemet szúrt és még az eszembe is jutott, az a billentyűk szélesebb terű alkalmazása, amivel már a nyitó tracken megpszichedelikáznak minket a fiúk. A későbbiekben érezhetőbben talán nagyobb helyet kapnak a pengetősök, ezzel egyfajta keretbe is kerül nekem a sztori.

Számomra a lemez legkedvesebb darabja a Gurro. Ritmizálása nagyon agyas, és olyan csavarok vannak a trackben, mintha valóban egy fordulatos történet lenne, a másik három mestermű utazós, flowban gazdag, nagy viszkozitású andalgásához képest.
A Kajgūn továbbra sem himbálódzik nagy amplitúdóval. Sokkal inkább horizontálisan nyújtják el a határokat…jól áll-e ez ennek a zenének? Igen.
Csak tudnám hogy csinálják ezt ennyire megunhatatlanul. 🤔

Ezek a fazonok valami egészen időtlen dolgot alkotnak újra meg újra, mivel zeneiségük több évtizednyi hatást ölel fel. Ez bizony a kellemes gondolkodás zenéje…vagy gondtalankodásé.
Mindenképp az egyik leghosszabb, elérhető zenei utazást hozták össze kajgūnék, ami a ránk továbbra is váró hosszú, sötét napokra egy kis fényt csempészhet elménkbe.