Lidérc - Profán Mystérium (2024)
Profád leszakad olyan jó
A következő hetekben három lemez is megfog jelenni az erdélyi Sun & Moon Records gondozásában. Ebből a háromból engem viszont csak egy érdekel, az viszont nagyon. A Lidérc promo lemeze meg az előzetesen megszellőztetett dalok is a Profán Mystériumról elég nagy elvárásokat vetettek el bennem. Amik szépen lassan kinyíltak és már követelésként virágoztak ki, aminek eredménye természetesen az lett, hogy teljesen elfelejtettem, hogy érkezik a debüt lemez.
Nem a zenék utolsó hangig történő elemzéséről vagyunk híresek, meg nem is leszünk valószínűleg soha. Röviden ez egy baromi erős dallamos black metal lemez. Kicsit hosszabban meg, hát Veszprémből pár héten belül kettő elég komoly cucc is pukkanni fog ez a lemezzel együtt. Mert tegnap jött az új Aak de arról még úgy is lesz szó. A Lidérc kicsit más, mint az Aak. Nem is mondanám már rawnak, minthogy a promot jellemezték sokan, mert kristály tisztán szól minden, a modern steril hangzások minden buktatóját elkerülve. A hangsúly a riffeken van, mert azok bizony vannak, de még milyenek! Szélvészgyorsan száguldanak a jobbnál jobb dallamok, mint a harcban használt tollas buzogány. A rideg és sötét témákat úgy rázzák ki kisujjból, mintha fagyos északi kolostorokban áldották volna meg a kezüket a pogány szerzetesek. A lemezt áthatja egyfajta középkori hangulat, teszi ezt úgy, hogy kerüli az ilyen zenekarokra jellemző gyagya témákat, betéteket, furulyázgatást, meg hasonló folkos megoldásokat. Néha-néha befigyel egy kis heavy metal, de ennyi. Mondjuk az ultra gyagya boroshordós promo kép az kellet, ami nem baj, mert egyébként zseni.
Egyetlen komolyabb problémám, hogy az állandó veretés és ökölrázás a lemez vége felé már kicsit fárasztó lesz, szerencsére csak fél óra de egy picit így is megfárad a végére. De ezért kárpótol a dekadens melankóliába áztatott szimbolista szövegvilág az elkárhozásról és a morális értékek pusztulásáról. Aki csípi az északi riffelgetős dallamos dolgokat az menjen rá, Március 9.-én fog megjelenni!