Locate Your Support Bands
November 11-én, egy megszokottnak mondható szombat esti kikapcsolódás keretén belül az Aurórába látogattam. Apropója a fenti, kötetlen hétvégi programon kívül az volt, hogy 4 zenekar is fellépett. Az Innerverse, a DVVAD, a LEM és Zárásul az Arkas borzolta a kedélyeket.
Persze minden egyes kis klubkoncertről lehetne ilyen összefoglalót írni, ahogy a nagyokról is, ahogy ezt tettem tavaly a Meshuggah fezenes agyvesztésével kapcsolatban. Viszont ez a hétvégi kis zajongás számomra egy tökéletes csillagállás volt, már ott eldöntöttem, hogy írni fogok róla.
De miért is?
fotó: Realvisionphotostudio
Először jött velem szembe az Innerverse, akiket első körben egy szokványosan jó ambient postrock bandának is tekinthettem volna, viszont amit a srácok hangszeresen előadtak, kiemelten a ritmusszekció, az példaértékű volt. A dob nagyon sok improvizatív elemmel hozott bámulatos témákat, a basszus pedig fantasztikus technikával kerekítette le ezeket. Nem sok olyan postrock csapatot ismerek, ahol a ritmustartomány ennyire kiemelkedő. A két gitáros/billentyűs úriember játéka gyönyörűen épült a ritmusokra, gyakorlatilag egy univerzumot nyitottak ebben a kis pincében. Hangszeres tudásért ezek a srácok nem mennek a szomszédba. Nagyon várom, hogy mikor láthatom/hallhatom őket újra.
Music | Innerverse (bandcamp.com)
Másodiknak jött a DVVAD. Mivel single-jüket nemrég mutattam be, volt viszonyítási alap arra, hogy is szólnak ők élőben. Hibátlanul. Vegytiszta blackmetal, rengeteg billentyűvel, ami összetéveszthetetlenül fémjelzi a szegedi blackerek zenéjét. Hatásos, de nem túlhúzot blackmetalos színpadkép, és amit a single-nél elfelejtettem említeni, a DVVAD-nál is gyönyörűen működik a vokál, mint a hangszövetbe szőtt sáv, nem mint holmi szóló produkció. Jómagam nagyon szeretem az ilyen megfejtéseket.
Harmadik fellépőként a szintén délről jött LEM állt színpadra. Ahogy a DVVAD hozza az ízlésesen modernizált oldschool blacket, a LEM úgy hozza az egyátalán nem ízléses klasszikus death metalt. Néha core-ba hajló elemek, borzalmasan technikás ritmusok, rendkívül sokoldalú ének jellemzi ezt a bandát. Teljes észvesztés amit ezek a srácok csinálnak, főleg a ritmizálás. A hightech darálásra pedig néhol annyira szívtépően gyönyörű melódiák kúsznak a pengetősök kezei közül, hogy az feldolgozhatatlan.
Ha ez nem lett volna elég, jött az Arkas. Őszintén nem tudom hogy gondolták azt, hogy két ilyen technikaóra egymás után nem fog agykárosodást okozni, viszont ez az instrumentális formáció is hozta a tőlük megszokott világbajnok minőséget. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy amióta trióvá vált a csapat, basszusgitárossal kiegészülve, olyan ötvözet jön ebből a brigádból, ami alsó hangon is elképesztő.
Összegezve. 4 olyan produkciót láthatott/hallhatott az ember, amik egyenként is bármikor megérik a pénzüket. Habár először nagyon kevés néző jelent meg, a koncertekre a nagyérdemű már faltól-falig feltöltötte a rendelkezésre álló teret. A koncertek jól szóltak! HANDS DOWN a hangos embernek. Mostanra esett le, hogy a képlet fantasztikusan működött:
Instrumentális postrock, sok billentyűvel
Oldschool black, sok billentyűvel
Oldschool death, sok modern technikázgatással
Instrumentális whatever, rengeteg technikával.
A hangszeres zene örök.
Faith in humanity restored.
was just listening to new DVVAD the other day. Great stuff.