Naqoy - "Art Brut"
Már majd’ 10 napja kinn van a Naqoy Art Brut c. anyaga, így igencsak ideje volt írnunk az instrumental postrock duó művéről.
Az 5 tracket tartalmazó anyag a Forbidden Palace Records gondozásában jelent meg. hangzásvilágának sajátossága, hogy nem bánik szűkmarkúan az elektro és noise elemekkel. Ez sem az a fajta postrock, ami általában a zsáner említéséről a magamfajtáknak eszébe jut. A srácok nem delayhegyekkel próbálnak művészivé tenni egy kétakkordos produkciót, egymásra építkező, gépies ritmika felett játszik az igencsak megtekert hathúros. Már az első tracknél az jutott eszembe, mennyire jó hangulatfestés zajlik itt. Egy labirintusban kiutat kereső entitás, vagy talán a saját agyában eltévedt személy kattogó iránykeresése?
Ahogy tovább halad az anyag, egyre inkább felcsillannak a wave elemek. A Gouache modern köntösbe öltöztetett synthwave utazás következik, amiben kísérőnk egy eléggé zaklatott hangörvényt fütyülő gitár, mániákusan repkedve az utazó körül. A White Rat Spirit számomra ismét egy, a pszichedélia tartományaiban mozgó rockosabb megközelítés. A Blue Riderben szinte hallhatóak a bitek, nagyon hozza a 80-as évek elektronikus elemeit. A Rat kifogyásával ellentétben egyre inkább sűrűsödik. A Leaves Always Fall in Silence c. záró track olyan hatással bír számomra, mintha valami idegen bolygón ért volna véget ez a pixeles emlékképekkel teli utazás.
Nagyon érdekes ez az anyag, és a Maze, valamint a Blue Rider videói is tökéletesen festik meg az Art Brut hangulatát. Ez egy inspiratív kompozíció, tökéletes. izgalmas balansza a synthwave-nek, és a postrocknak.