Oratrism - Monumentális post-noise a francia Alpokból /Interview with the monumental post-noise band from the French Alps - HUN/ENG
Kérlek mutasd be egy kicsit a zenekart!
Eredetileg az Oratrism egy 2008-ban alapult trió volt a francia Alpokban, és olyan műfajokra összpontosított, mint a noise, a mathrock és a poszt-hardcore.
A 2017-ig tartó többszöri felállásváltás után (amikor a Psukhê megjelent), a banda szünetet tartott, miután az egyik alapító tag, Galdric (basszusgitár) távozott.
2020-ban egy töprengési időszak után az Oratrism újraindult egy duóformulában, ahol Jean-Félix dobos és kütyüs (már a Psukhê-nél is jelen volt), Axel pedig gitáros és énekes. A stílus modernizálása és a harmadik tag hiányának mérséklése érdekében a zenekar új hardverek és ötletek után kutatott, az elektronikusabb és ambientebb zene felé haladva.
Két év kemény munka után a zenekar ezzel az új formulával tért vissza, megosztva a színpadot olyan elektronikus zenei úttörőkkel, mint Richard Pinhas és Oren Ambarchi.
Ez a koncertsorozat meglepte, és örömet töltötte el a közönségnek, minket pedig egy új album elkészítésére ösztönzött.
Ebben a műfajban jellemzőbb az instrumentális zenélés. Miért ragaszkodtok a vokálokhoz?
Igyekszünk feszegetni a már előre meghatározott műfajok határait, és nem ragaszkodunk ahhoz, amit szokványos. Kockázatot akartunk vállalni, és megpróbáltuk beépíteni az énekhangot ebbe a poszt-ambient stílusba. A vokál történelmileg az egyik első zenei kifejezésmód, és ez egy módja annak, hogy valóban más hangulatot érjünk el közönségünknél, mint amit ennél a műfajnál megszokott. Ez egy lehetőség arra is, hogy olyan szövegeket kapjunk, amelyek meghatározott, szívünkhöz közel álló gondolatokat hordoznak.
Kérlek mesélj egy kicsit az albumról! Milyen volt a kreatív munka?
Általában együtt komponálunk, improvizálunk zenét, és kiválasztjuk a legjobbat abból, ami kijön. Szeretünk hosszú és erőteljes hangszeres fázisokba sodródni, és órákon át tápláljuk kreativitásunkat nagy hangerejű drónkodással. A következő lépés ezeknek a részeknek a megszervezése, és az élőben játszható zene megírása.
Mi ennek a 3 számnak az üzenete, miről szól a szöveg?
Szövegeink nagyon absztraktak, soha nem mélyednek el konkrétumokba, és a világunk iránti érzéseinket tükrözik. Az emberi evolúció inspirált minket [...]
Zenétekben a szintetizátor és a zajos részek dominálnak. Hogyan tudjátok élőben biztosítani ezeket a sávokat?
Megtaláltuk a sztereó használatának módját minden hangszerhez (beleértve a gitárokat is), ami lehetővé teszi számunkra, hogy hatalmas hangzatos, erőteljes, és átölelő hangzást fejlesszünk ki. Ezt a hatást a hosszú, akár 10 másodperces késleltetés és a gyakorlatilag korlátlan visszacsatolás fokozza. Axel hangszerei egy specifikus MIDI-beállításnak köszönhetően egyszerre küldik a gitárokat, a szintetizátort és a basszust, és titokban hozza létre azokat az erőteljes hullámokat, amelyeket szeretünk. :)
Mi ihlette az elektronikus hangszerek használatát?
Valójában egy mintát használtunk ennek az EP-nek az utolsó számához: "Nem számít, ha a föld vörös, a hold fehér marad." Ez egy Robert Oppenheimer által 1965-ben adott interjú, amelyben elmeséli csapata reakcióját az 1945-ös első nukleáris robbanás után. Mindkettőnket elbűvöltek és megrémétettek a szavai, ugyanakkor nagyon csodáltuk, amikor egy részletet idézett a Bhagavad-gitaból. Nyilvánvaló, hogy ez nagymértékben inspirált minket a szintetizátorok, és a hosszú késleltetések használatában, különösen a mélyről feltörő, sugárzó hangzás kialakításában. Úgy gondolom, hogy e rövid interjúrészlet nélkül sosem komponáltuk volna meg ezt a számot. Azt is tudom, hogy a jövőben is folytatni fogjuk az ilyen atmoszférák kialakítását (egymásra helyezett rétegek, erősek, erőteljesek és hosszúak!).
Úgy tűnik, Franciaországban manapság igazán virágzik az extrém metal és postmetal. Hogyan látod belülről?
Őszintén szólva, úgy érezzük, hogy a "rock" általában kihal Franciaországban, és átadja helyét az elektro-rap zenének. Franciaországban meglehetősen nehéz egy rockzenekarnak koncertezni. A klubok és a kis underground helyek komoly nehézségekkel néznek szembe. A fiatalok általában elektro rendezvényeken buliznak, és egyre ritkábban jönnek el rockkoncertekre. Lehet, hogy ez a pillanat elmúlik, vagy a rocknak fejlődnie kell, modernizálódnia, vagy még extrémebbé kell válnia. Úgy gondoljuk, hogy ma az embereket fel kell rázni. Fokozatosan zombikká válunk. A zenészeknek és a művészeknek feszegetniük kell a határokat, ha el akarják ragadni a figyelmünket. Lehet, hogy a rocknak még erősebbé kell válnia, mint amilyen, ha túl akarja élni ezt a korszakot. Szerintem Darwin elmélete a művészetre is alkalmazható, és ha bizonyos művészeti stílusok ki akarják állni a kort, alkalmazkodniuk kell.
Terveztek turnézni?
Komolyan fogunk dolgozni egy 2025-ös turné projekten. 2024-ben is próbálkoztunk, de sajnos nem jött össze (túl kevés pozitív választ kaptunk). Még soha nem játszottunk Kelet-Európában! Talán megszervezhetnénk! ;)
Esetleg felléptek valami nagyobb sportrendezvényen? :D
Van egy nagyszerű jégkorongcsapatunk Grenoble-ban, "Les Brûleurs de Loups". Amikor csak tehetjük, járunk a meccseikre!!!
Please introduce tha band a bit!
Originally Oratrism was a trio founded in 2008 in the french alps, focusing on genres such as noise, math rock and post-hardcore.
After multiple lineup changes through 2017 (when Psukhê came out), the band took a break following one of the founding members' departure, Galdric (bass).
During 2020 after a period of reflection, Oratrism started anew in a duo formula, bringing together Jean-Félix on drums and machines (already present on Psukhê), and Axel on guitars and vocals. With an objective of modernising the style and to mitigate the lack of a third member, the band searched for new hardware and ideas, moving towards more electronic and ambient music.
After two years of hard work the band came back to the stage with this new formula, sharing the stage with electronic music pioneers such as Richard Pinhas and Oren Ambarchi.
This series of concerts surprised and pleased the public, comforting the band in creating a new album.
In this genre it is more usual to make instrumental music. Why do you stick to vocals?
We try to push the boundaries of already predefined genres and not stick to what is usually done. We wanted to take risks and try to incorporate vocals in this post-ambient style. Vocals are historically one of the first modes of musical expression, and it's a way for us to really reach our audience with different vibes than the ones they're used to with this genre. It is also an opportunity for us to have lyrics that carry defined ideas that are close to our hearts.
Please tell a bit about the album. How was the creative procedure?
We usually compose together, improvising music and selecting the best of what comes out. We like to drift into long and powerful instrumental phases, nourishing our creativity with high volume drones for hours. The next step is organising these parts and writing music that is ready to play live.
What’s the message of these 3 tracks, what are the lyrics about?
Our lyrics are very abstract, never delving into specifics, and are a representation of our feelings towards our world. We are inspired by human evolution [...]
In your music the synth and noise parts are pretty dominant. How do you manage to provide these layers live?
We have found a way of using stereo for all instruments (including guitars) allowing us to develop a huge sonorous and embracing power. This effect is accentuated by long delays for up to 10 seconds, and practically unlimited feedback. Axel has an extensive setup, sending guitars, synth and bass at the same time in unison thanks to a specific MIDI setup, secretly creating those powerful waves that we love.
What were the inspirations for these sample/keyboard elements?
Indeed, we used a sample for the last track of this EP, "No matter if the earth is red, the moon remains white." It's an interview given by Robert Oppenheimer in 1965, where he recounts his team's reaction after the first nuclear explosion in 1945. We were both charmed and terrified by his words, and at the same time, we were very admiring when he cited an excerpt from the Bhagavad-gita. It's clear that this greatly inspired us in the way we used the synths and long delays, especially at the end in the great magmatic and radiant sequence. I think that without this short interview excerpt, we would never have composed this track. I also know that in the future, we will continue to shape such atmospheres (superimposed layers, strong, powerful, and long!).
It seems that France has a really blooming extreme metal and postmetal scene nowdays. How do you see it from the inside?
To be honest, we feel that "rock" in general is dying out in France, giving way to electro-rap music. In France, it's rather difficult for a rock band to play concerts; café-concert venues and small underground halls are facing real difficulties. Young people tend to party at electro events and come less and less to see rock concerts. Maybe this moment will pass, or maybe rock needs to evolve, modernize, or become even more extreme. We think people today need to be shaken up. We're gradually becoming zombies. Musicians and artists must push the limits if they want to capture our attention. Rock may need to become even more powerful than it is if it wants to survive this era. I think Darwin's theory can also apply to art, and if certain styles of art want to withstand the times, they need to adapt.
Do you have any plans for touring?
Maybe we'll seriously work on a tour project for 2025. We tried for 2024, but unfortunately, it didn't come to fruition (too few positive responses). We've never played in Eastern Europe yet! Maybe we could organize that! ;)
Will you play at any mayor sport events in the near future?
We have a great ice hockey team in Grenoble, "Les Brûleurs de Loups." We attend their matches whenever we can!!!