Paff a bűvös sárkány, földrengés és Romanes eunt domus
avagy, Alpárfeszt 2025...a buli, ami még mindig a zenéről szól
Centralizált kis hazánkban sosem volt könnyű a fazéktól messzebbre ülve élőzenés rendezvényeket bonyolítani, miután egy-két évtizede követője vagyok eme közegnek, azt azért állíthatom, hogy az általam megélt, kb elmúlt 25 évben javult a helyzet, és még ha hullámvasút is ez a szórakoztatóipari szegmens, szerencsére vannak olyan emberek, akik ezt szívvel-lélekkel csinálják és az általuk befektetett rengeteg munka, idő és anyagi jószág szép lassan megtérül. Az Alpárfeszt személyzete az ilyen emberek közé tartozik.
Tavaly már felmagasztaltam őket, egy tárgyilagosabb cikkben. Idén úgy voltam vele, hazautazom, és mindhárom estét a lakitelki autós kempingben fogom tölteni..aztán majd kiadja, hát kiadta.
Hikari bástya, a fesztivál hivatalos szőrvivője és bálványa
Csütörtökön 17:00 körül érkeztem, pesti életem hátrahagyva, így a Pandora’s Curse fellépésére oda is értem. Megágyaztam a kocsiban, lepaktáltam a beléptető és biztonsági szervezetekkel, aztán a még bőven égető nap hevében megtekintettem Ervin triplázásának első lépőkövét. Már most túlmutat az ígéretességen ez a fiatal banda. A technikát is megviselte a forróság, de ezen az akadályon túllendültek. Számomra ez a nap tartogatta a legkellemesebb meglepetéseket. A Polytrip nagyon vasasan szóló, de utazgatósabb groovejai után a Black Störknél igazán fogtam a fejem, hogy hárman hogy lehet ennyire veretni a valamivel klasszikusabb metálkodást, a The Void számomra szívmelengető ipariságát pedig a mindig mágikus Endre követte. Azt hiszem ez a lineup igencsak magáért beszél, roppantul sajnálom, hogy a Látó és a Coleman koncertjeiről lemaradtam, a közönség elszántságát nézve viszont biztos vagyok benne, hogy remek bulikat csaptak.
Paff, a bűvös sárkány kísértően hűvös, mégis szívmelengető lehellete
És akkor a meglepetések, a Milokey olyan garagebulit csapott, hogy majdnem azt mondtam “FOO”…leesett az állam. Hallgassátok meg, és menjetek el a koncertükre! Igazán lélekemelő.
Közben felfigyertem rá, hogy az ezévben is fantasztikus ételeket kínáló Borracho melletti sátorban készülődik valami. Konkrétan a Révész első koncertje itt esett meg. Kiss Milán csapata még egyet ráhúzott a garage/stoner rock hangulatra, imádtam. Komolyan varázslatos volt ez az este, rengeteg pozitív energiával. Számomra az első nap volt fesztiválfeeling szempontból a legtökéletesebb.
Révedés
Pénteken az IKK-val kezdtünk, akik környékbeliként szórakoztatták a továbbra is fáradhatatlan közönséget, a zenekar fontos üzenettel bírt a fesztiválon elhagyott tárgyak helyes kezelésével kapcsolatban is. Az időjárás továbbra is próbára tett állatot, gépet és embert, de a hangulat töretlen maradt. Ebben segített a “büfésátor” rendkívül kedves személyzete. Az áraik maximálisan elfogadhatók voltak. A fesztivál nagyban támogatja a fiatal tehetségeket, a napot a Mortal nyitotta, akik - a beszámolók alapján - bizony zsenge koruk ellenére nagyban veretik a metált. Vorlorn, és Illicit Passenger…igyekszem pótolni!
Régóta kíváncsi voltam a Tengeri Püspökre, és nem okozott csalódást a stoner formáció. Mondanám, hogy jó bemelegítés, de alapból mocskos meleg volt, püspökék kaktuszárnyékot vetettek. A színpadot ezután átvette egyik kedvencem, a Komodo. Ervin behúzta a 2. koncertjét, és lesokoldalúvokálozta az egész bulit. A Komodo számomra egy kifejezett csoda, mivel önmenedzselő bandaként sokkal népszerűbbek, mint egy csomó showgorkoma, és semmiféle izzadságszagot nem érzek ebben a groove-os deathcore csapásban. Szeretem ezeket a kölköket, na.
A Barbears meg elkedzett metálosabban metálkodni. Ők is egy elpusztíthatatlan formáció, de eddig inkább a stoneres vonal nehezebbik végét húzták, most meglepő súlykolás, meg akár némi számtan is becsúszott. A Nova Prospect vérprofiban tolja évek óta a modernmetal doktoranduszt. Ekkorra már megérkezett a fesztivál jellegzetesen maximális nézőszáma. Jó volt ezt látni, mivel megtapasztalhatták a Dystopia prog zsenialitását, a srácok igazi kuriózumok. A hangulaton a Killer Mendez majd az Azutmaga lazított, tökéletes napzártával.
Romanes eunt domus, nagecc
Az utolsó napot egy pesti oda-visszával kellett kezdenem, így az Angertea koncertjére jutottam vissza Lakitelekre. Pedig ez a nap is erősen indult, The Founder’s Tale, Emerico Blaise, Mhorai, Califortune, Warchief, This Must Be Love…rendkívül sokszínű szett.
Szóval az Angertea hozta a komplex pusztrockot (ami a pusztába kiáltott szó, és a postrock keveréke), majd a Muddy Roots füstkoronát rakott a stonerségre. Itt jött másik nagy kedvencem, a Darkmess. Elfogulatlanul ez volt a legjobb metálkoncert a fesztiválon, de valójában igenis elfogult vagyok feléjük, mivel az egyik legnaprakészebb és legprofibb produkció. A közönség interakciója és a fantasztikus színpadi jelenlét, zenei megfejtések és tudás alapján mondom, hogy ők voltak a topmetál.
József Mátyás instruálja a fejmozgást
Ervin után a főszervező, Sánta Zoli is többedjére a színpadra lépett, következett a Markoláb, akik a magyarszöveges stoner vonalat erősítették, a fesztivál sztónerkedéséből zeneileg maximálisan ők tetszettek a legjobban. A Doggiven még rádobott egy laza, sodrós rockkolást, és Attila slide-jain csúsztunk a zárószám, a RATM tribute-ként üzemelő Last bulijához. Itt ment az ereszdelahajam, kibtócsa, meg végigorbákolás. Mindenki beleadott mindent, megkoronázva ezt a fantasztikus kis fesztet.
Fogadás jobbról
Vannak azok a fesztiválok, amik még mindig a zenéről szólnak, az Alpárfeszt ilyen, SZERENCSÉRE. A rendkívül változatos program, amiben mindenki megtalálja a maga szájízének való produkciót, fantasztikusan szól, minden nehézség ellenére. Ahogy tavaly is mondtam, még azok a koncertek is, amik annyira nem nekem valók, képesek odaszegezni a színpad elé, a kiváló hangosításnak köszönhetően.
A tökéletes hangosításhoz egy hónaljpukis viccelődés is dukál
Az Alpárfesztnek 3 nap alatt kell egy igazán tartalmas, és változatos programot kitermelni, amit lehetőség szerint érdekes, családbarát rendezvényekkel bővítenek, ezek oktató és egészségkulturális üzenettel is szolgálnak, lásd jóga, gitár és vokálkurzus, alternatív étkezési fejtágítás, stb stb.
Éljen sokáig az Alpárfeszt, aki nem hiszi, az meg járjon utána!
Köszönök mindent, jó volt veletek újra találkozni!
Félegyházán meg földrengés volt.









