Pellengér - Demo (2023)

Raw black metal, pont egy csipetnyi hardcore-ral, ami egy kis pikánsságot visz bele? Na ez pont úgy hangzik, mintha erre a blogra írták volna! Kriptás arcok összedobtak egy olyan 15 percet, amiután az olyan eltartott kisujjú nyers hangzás kedvelő hitványok, mint jómagam, mind a 20 ujját megnyalja.

Úgy tűnik itthon elkezdődött valami raw black reneszánsz, meg ha csak egyelőre piciben is. Múltkor volt a Siralomvölgy, meg a Superfrost, ott a Parlag, az Estve, meg a Lidérc is. Szóval aki a kását nem csak enni, hanem hallgatni is szereti, van miből válogatni. Akinek például a Siralomvölgy vagy a Parlag sok, simán bepróbálkozhat a Parlaggal. Nyersnek nyers, mégis még azon a bizonyos határon belül van, bár ez meg ízlés kérdése. A dob ropog, mint a kandallóba dobott csontszáraz fa, meg a legtöbb esetben annyira egyszerű is, mint egy tuskó. A gitár úgy dorombol, mint a macskám, mikor nyitom az alutasakost, meg úgy sípol, mint a macskám, amikor nem nyitom az alutasakost. Nincs cicoma, atom blastok vannak, katonai menetelések, szőnyegként terpeszkedő sistergő gitárok. Az egészből sugárzik a nyers és primitív erő. A How High-ban megmondták: “ ha strici vagy, szakadt vagy!” Ezek alapján ők a strici királyok és jól is teszik, a karcosság himnuszai ezek. A ghoul meg nyomja a vokált, de úgy, hogy Ríviai Geralt már Pesten keresi a Kriptát.

Jönnek a kis két perc körüli kása adagok, én meg éppen már hátba rúgdosom, a buszon előttem ülő öregasszonyt, feláldozva a civilizáltságom a primitívség oltárán. De akkor bejön a Szaturniszi Földmágia és rájövök, hogy ezek átbasztak, szépen felépítették a beetetést. Mert ez egy raw black himnusz, világi riffek, olyanok, hogy még a Kopponyányi Monyók is elégedetten csettintene, hogy ez igen, ilyen jó kását is már régen ettem. A lezárás meg egy kitört vulkán utolsó pöfékelése. Kösz bazdmeg, jó napot, oszt dögölj meg. Replay.

Mert megette a hasáról a kását a Faja 9/10