Nagy a gáz Ukrajnában de addig reménykedhetünk a szebb jövőben, amíg ilyen zenekarok jönnek onnan. Nem igazán tudom megfogalmazni, hogy miért szeretem ennyire a dob+basszus felállású bandákat. Van bennük egyfajta ősi primitívség, talán. A lényeg az, hogy ez is az. Meg az, hogy a Collapsed Skull óta nem fogott meg ennyire, ilyen felállású zene.
Alapjait tekintve powerviolence de van itt punk és hardcore is. A basszus nincs szarrá torzítva, így simán kapunk elég fasza riffeket. Amik kellően agresszívak és épp eléggé okosak is. A dob meg egyszerűen pumpál, mint az állat. A kiállások kellően súlyosak és néha még atmoszférikusak is. Persze csak azért, hogy utána valami gyagya témával szanaszét legyen kalapálva. Mert gyagyaság az van bőven de még a határán belül annak, hogy csak szórakoztató legyen és ne vicceskedős. Egyébként hip-hop mintával kezdődik és végződik is, szóval eleve előnyből indul nálam. A hangzás meg tökéletesen próbateremi. Meg az övék az utóbbi évek legjobb dalcíme is, amit csak bandcampen láttok megfelelően, úgy is rájöttök melyikről beszélek. Ökölrázás, földindulás, dob és basszus járja gyagya táncát a frusztráció sűrű erdeiben. De mi másra is számítanánk? Hiszen ukránok.