The Void - interjú EP-(k)ről, klipről, manipulációról

A The Void "nem ma kezdte", progresszívbe hajló modern metáljával már bőven több, mint egy évtizede szolgálja vájtfülű közönségét ez a szegedi gárda. Szeptember 26-án jelenik meg a Fragments of Deceit "2. EP epizódja", Anger alcímmel. Megérdeklődtük tehát, hogy mi a helyzet házuk táján.

Mikor alakult a banda, és mik a fő inspirációitok, valamint céljaitok?

CSP: Danival az őskor óta zenélünk együtt. Egy középiskolás, szintén metal formáció feloszlása után eldöntöttük, hogy nem hagyjuk abba, így belekezdtünk egy újabb banda megalapításába. Ez lett a The Void, ami szinte tegnap, 2006-ban alakult (Uhh!). Az akkori felállásból szintén csak ketten maradtunk Danival, de az Unraveling album 2013-as befejezése/felvétele óta megvan a jelenlegi gárda.

KD: Inspiráció szintjén igazából mindenkinek megvannak a kedvenc zenekarai, ahonnan merít ötletet, de én úgy gondolom, hogy már kialakult az a jól működő munkamenet, ami alapján egy olyan dolog születik, amit a magunkénak mondhatunk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a zenénk nem hasonlít bármilyen más zenekarra, de azt mindenképpen, hogy nem tudatosan.

Nekem például a kedvenc bandám a Scar Symmetry, de sosem fogok úgy gitározni, mint Per Nilsson, úgyhogy almát ne hasonlítsunk körtével. :)

Az évek során mindig hoztátok a friss, modern metál zenei ízt, de úgy tapasztaltam, inkább írogatós banda vagytok, minthogy folyamatosan turnéznátok, mi az oka ennek?

KD: Erre nincs egyértelmű és egyszerű válasz. A folyamatos turnézáshoz folyamatosan kapcsolatokat kell építeni és mi annyira nem vagyunk benne ebben a körforgásban, már csak azért sem, mert nem vagyunk Budapesten, ahol nyilván a legtöbb dolog történik. Nekünk is volt olyan év, hogy lenyomtunk egy évben 40 koncertet, de nem úgy emlékszem rá vissza, hogy az volt a legjobb dolog abban az évben, amit csináltam. :)

Szerencsére szerintem Szeged egy elég különleges hely, ugyanis van egy "kultúrkör", akik egymással szinte napi kapcsolatban vagyunk. Gondolok itt a Dystopiára, a Barbearsre, de például a DARKMESS-es srácokat is imádjuk, akik szintén gyakran megtisztelnek bennünket jelenlétükkel Szegeden. Tehát röviden annyi, hogy nem tudjuk pontosan az okát, simán lehet, hogy csak bénák vagyunk ebben. :)

Az biztos, hogy a legjobb érzés számomra mindig a számírás, felvétel, ötletelés, alkotás folyamata lesz.

Nem véletlen írtam idézőjellel a 2. EP epizódot. A Fragments of Deceit egyfajta koncepció, EP sorozat? Miről szól ez a mű, hogy született?

CSP: A születésről: Közös dumálások/sörözések alkalmával Dani fölvetette, hogy mi lenne, ha 3 kisebb epizódban adnánk ki egy nagyobb lemeznyi mennyiségű anyagot. Újdonságként hatott ránk az ötlet, így bele is vágtunk. Az egész album címe, és az EP-k címe volt meg kezdetben csak, tehát volt egyfajta vezérfonala a dolgoknak. A zenék - hasonlóan az eddigi munkamódszerhez - úgy készültek (és készülnek, mert rajta vagyunk a 3. EP gyártásán), hogy előbb hangszeres ötletek születtek (hol otthonról hozott, hol a próbákon született témákból), amik próbáról-próbára csiszolódtak, alakultak. Ezt alkalomadtán magunknak föl is demóztuk. Ezután, vagy inkább ezzel párhuzamosan némi eltolódással gyártotta Dani a szövegeket, amik ugyanúgy számonként haladtak, mint a zenei részek. Amint a szövegek elkészültek, és az ének is helyet foglalt a nagy egészben, elkezdtem gyártani a sampler sávokat is. Az EP-ket az intro/outro "páros" kapcsolja össze zeneileg.

KD: A Fragments of Deceit egy engem folyamatosan foglalkoztató kérdéskört boncolgat, mely igazából az egész emberiség történetében tetten érhető volt mindig is. Még ma is olyan világban élünk, ahol nagyon komoly energiákat kell abba fektetni, hogy az ember meg tudjon győződni bármilyen információ 100%-os valóságtartalmáról. Néha ki szoktam fakadni, hogy még mindig azt kell bizonygatni valakiknek, hogy nem lapos a Föld, hogy nem műttetik át a gyerekeket óvodában, és így tovább, és mindig az a kérdés lesz az egész vége, hogy "Hogy lehet egyszerre ennyi embert átverni?" :)

És miközben ezeken a dolgokon gondolkodtam, arra jutottam, hogy - mint minden - ez is igazából az érzelmek játéka. Elöljáróban annyit mindenképpen szeretnék megjegyezni, hogy egyáltalán nem biztos, hogy jól gondolom, de mindenki arról ír, amiről gondolkodik. Tehát maga a megtévesztés, mint társadalomra alkalmazott hatalomtechnikai eszköz, szerintem 3 alapvető emberi érzelem kihasználásával történik, melyek a félelem, a harag és a csalás/hazugság. Ez a 3 kislemez egy-egy ilyen érzelmet jár körül abból a megközelítésből, hogy hogyan hat az adott érzelem a tömegekre és hogyan használják ki ezt azok ellen, akik nincsenek résen. Ez a 2. epizód az Anger címet viseli, melyben a harag témakörét jártuk körül. A teljes anyag fogja majd körbejárni az egész témát, de igyekeztünk úgy megcsinálni őket, hogy önállóan is egy értelmezhető egységet alkossanak.

Tudtommal készülni fog egy klip is, erről mesélnétek egy kicsit...olyan tabusan, a csattanókat nem lelőve? :)

CSP: Ez egy zenélős, inkább image klip, de tartalmaz valamiféle "sztorit" is, ami nem is igazán történet, inkább egy-két állapot megjelenítése. A forgatás minden pillanatát élveztük, szerintünk remek lesz a végeredmény!

Nacsai Zsolti: Számomra a klip a cybertér és a valóság határán mozog. Olyan, mint amikor álmodsz, az álomvilág lesz a valóság és többé már nem lehet eldönteni mi a realitás.

KD: Amikor elkezdtük tervezni Valach Márkkal és Szécsényi Danival (No Total Films) a videót, úgy álltunk neki, hogy mindenképpen valami - a zenekart átfogóan bemutató - általános hangulatot szeretnénk megmutatni, nem pedig egy konkrét sztorit elmesélni. A srácok nagyon jól látják az ilyen dolgokat, úgyhogy maximálisan az ő fantáziájukra hagyatkoztunk. Abszolút egyetértésben jöttek a különböző jelenet-koncepciók mindkét fél részéről. Nagyon nagy köszönet nekik innen is!

Hogy látjátok a zenekar, illetve a progresszív modern metál helyzetét jelenleg itthon/a régióban?

KD: Van még ilyen amúgy? Igazából már azt sem tudom, hogy a mi zenénk progresszív-e, vagy hogy valaha az volt-e, de egy biztos. Szerintem iszonyat sok kiváló, nemzetközi szintű banda van Magyarországon, de ez nagy eséllyel külföldön is így van.

Én marketingesként dolgozom a civil életben és sajnos azt be kell látni, hogy ahhoz, hogy egy zenekar komolyabb ismertségre tegyen szert, nagyon komoly összegeket és energiát kell mozgósítani ehhez és a befektetés egyáltalán nem biztos, hogy megtérül. Ebben a szcénában meg aztán főleg nem. Mindettől függetlenül szerintem pont ez az egész dolog szépsége is. Itt aztán tényleg nem a pénzről szól a dolog. 2006. óta csináljuk ezt a zenekart, ebben a formában - ahogy Peti korábban már említette - 2013. óta és szerencsére nagyon jól tudunk együtt alkotni. Emberileg és zeneileg is mindenki sokat tesz az egészhez és mindaddig alkotni fogunk, amíg ezt legalább ugyanennyire érdekesnek találjuk, mint az utóbbi lassan 20 évben.

Kikkel dolgoznátok szívesen, mi lenne az "ÁLOMGIG" a The Void számára?

KD: Én nagyon szeretnék eljutni Londonba és csinálni pár bulit. Sajnos már annyira sok honfitársunk él kint, hogy simán meg tudnánk tölteni egy klubot már csak azzal, ha a kinti metálosok eljönnének. Szívesen játszanánk valamilyen - stílusában hozzánk hasonló - külföldi banda előtt is itthon.

Bónusz kérdés: ha van bármilyen vicces történetetek a zenéléssel kapcsolatban amit megosztanátok, ne tartsátok vissza! (a 'Barlang nyomdafestéke sokmindent elbír)

KD: Volt egyszer egy koncert, ahol egy ember annyi sört fogyasztott, hogy rovarnak képzelte magát, és ment a fényre. Legfőbb küldetése az volt, hogy a pedálomon megnyomja a világító ledet, miközben játszottunk. Egy lábbal próbáltam elhessegetni, a másik lábbal stabilan állni a földön, miközben megpróbáltam eladni, hogy minden rendben. :D Akkor nem volt annyira vicces, de azóta nagyon jókat szórakozunk ezen, mikor szóba kerül. Innen is üdvözlöm az úriembert, bár szerintem (gyanítom) úgysem emlékszik erre!